- Biztos nincs kedved sehova menni? - kérdezte Ashley mikor a házuk elé értünk.
- Biztos - mosolyogtam rá.
- Te tudod. Holnap találkozunk - intett, majd kiszállt a kocsiból. Megvártam míg becsukta maga
mögött az ajtót és csak azután indultam tovább.
Miután
hazaértem felmentem a szobámba, levettem a polcról az épp most
olvasott könyvem, a hónom alá véve szálltam be a kocsiba ismét,
majd elindultam a kedvenc helyemre. Nincs nagyon messze, de szeretek
vezetni. Meg amúgy is, van mikor annyira belefelejtkezek egy-egy
könyvbe, hogy rám esteledik, és olyankor már nem jó egyedül
sétálgatni. Pláne ott ahova megyek.
Az egyik kísérteties dolog a
városban, hogy egy erdő veszi körül. Tudjátok mi történik a
hasonló városokban a horrorfilmekben? Igen, vagy szörny, vagy
elmebeteg gyilkos rohangászik fel s alá embereket kínoz/öl/csonkít.
És a mi utcánk már konkrétan benne van az erdőben. Pár házon
kívül nincs semmi. És azok többségében sem lakik senki. Még
rendes út sincs. Csak földút.
Tíz percnyi út után megálltam. Bent
voltam az erdő sűrűében. Kiszálltam a kocsiból a könyvemet
kezemben szorítva leültem a motorháztetőre. Mosolyogva néztem az
előttem lévő kis tavacskára. Imádtam ezt a helyet. Régen
kijöttünk ide a szüleimmel sétálni, vagy esetleg a tóba
fürödni. Felsóhajtottam ahogy a rohanó időre gondoltam. Régen
mindig annyi idős akartam lenni, mint amennyi most vagyok. Most
pedig újra kicsi akarok lenni. Hát igen, mindenki olyanra vágyik
amivel nem rendelkezik. Miután befejeztem a tájban és az
emlékekben való gyönyörködést kinyitottam a könyvem és
izgatottan folytattam olvasását.
- Hát te? - szólt valaki mögülem
mire ijedtembe majdnem leszédültem a kocsiról. Gyorsan a
hangforrását keresve hátrafordultam majd megláttam Myron-t.
- Úristen, a szívbajt hoztad rám - tettem a mellkasomra a kezem, majd becsukva magam mellé tettem a
könyvet.
- Nem félsz egyedül itt? - támaszkodott neki a hátsó ajtónak.
- Nem. Sokszor szoktam kijönni ide - válaszoltam magabiztosan mire féloldalasan elmosolyodott ami
valljuk be, nagyon dögös volt.
- Szóval csak úgy kiülsz az erdő
közepébe olvasni?
- Valahogy úgy - bólintottam.
- Nem lenne egyszerűbb a szobádban
olvasnod? - vonta fel még mindig mosolyogva a szemöldökét.
- Az úgy kevésbé izgalmas nem
gondolod? - mosolyodtam el én is.
- Ez meg életveszélyesebb nem
gondolod? - most már komoly volt.
- Mert tudsz valamit amitől tartanom
kéne? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Kerüld el az erdőt - mondta és
elindult az erdő mélye felé.
- Mert? - kérdeztem tőle egy kicsit
idegesen, de válaszra se méltatott, még csak rám se pillantott.
Tuskó. Mivel nem akartam behódolni az akaratának ezért ott
maradtam olvasni.
Hatalmas űrrel a szívemben csuktam be
a könyvet miután az utolsó oldalt is elolvastam. Utálom ezt az
érzést. De hát valamit valamiért.
Már teljesen besötétedett. Nem értem
hogy tudok ennyire belefelejtkezni az olvasásba. Felnéztem az égre.
Telihold volt. Csupa csillagos ég. Gyönyörű. Bambulásom
farkasvonítás szakította meg. Kirázott a hideg, majd gyorsan
leugrottam a motorháztetőről, és beszálltam az autóba, és haza
indultam.
- Hol voltál? - hallottam meg anyu
hangját a konyhából mikor beléptem a házba.
- Honnan tudod, hogy én jöttem
haza? - indultam el a konyhába.
- Mert ki más lenne? - kérdezte.
- Ki tudja. Bárki. Akár egy betörő
is lehetnék - léptem anya mellé.
- És honnan lenne a betörőnek
kulcsa? - fordult felém csípőre tett kézzel.
- Elhagytam, megtalálta,
felhasználta.
- És honnan tudta volna, hogy a mi
házunkhoz való?
- Ömmm - gondolkodtam el. „Ez egy
látnok betörő!”
- Jó lányom, látszik, hogy késő
van már - intett le.
-Mert mennyi az idő?
- Háromnegyed tizenkettő. Megyek
lefekszek. Jó éjt - adott a homlokomra egy puszit majd elhagyta
a helyiséget. - Ne maradj fent sokáig! - kiabált még vissza.
- Oké - válaszoltam majd
elindultam a fürdő felé, gyorsan lezuhanyoztam, majd bezuhantam az
ágyamba. Szerintem egy perc se kellett, hogy aludjak.
Másnap reggel korán értünk be a
suliba Ashley-vel, így kimentünk az udvarra és elmélyült
társalgást folytattunk a semmiről, mikor Myron odalépett hozzánk.
- Nem mentél haza - mondta számon
kérőn.
- Miről van szó? - nézett Ashley a
fiúra aki úgy tett mintha meg se hallotta volna.
- Szeretek ott olvasni. Mi problémád
akad ezzel? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Mondtam, hogy ne maradj ott, de még
sötétedés után is ott ültél.
- Várjunk csak! - tettem magam elé
a kezeim. - Honnan tudod, hogy én meddig voltam az erdőbe?
Figyeltél?
- Ne szállj el magadtól, annyira nem
nyújtasz felemelő látványt. De egyet mondok. Ne menj az erdőbe. - hangsúlyozta az utóbbi mondatot. - Ha mégis, én
figyelmeztettelek - fejezte be a monológját azzal elsétált.
- Au - bambultam még mindig az a
helyet ahol azelőtt Myron állt.
- Miről maradt le a legjobb barátnőd,
akivel elméletileg mindent megosztasz?- nézett rám Ashley
érdeklődve.
- Hát... Tegnap kimentem az erdőbe
olvasni, és találkoztam Myron-nal. És mondta, hogy menjek haza,
de...
- De csak azért se és még éjfélkor
is ott ültél - fejezte be Ashley.
- Dehogy! - mondtam felháborodva,
mire Ashley egy amolyan ne-szórakozz-ismerlek-és-tudom-hogy-hazudsz
tekintettel nézett rám. - Csak fél tizenkettőig.
- Lucy! Megbeszéltük, hogy nem mész
ki oda egyedül! - mondta mérgesen.
- De olyan jó ott! - biggyesztettem
le a szám.
- Te nagyra nőtt óvodás - forgatta Ashley a szemeit, mire felkacagtam.
- Na, menjünk órára.
Eddig nagyon tetszik a történet. :) Siess a kövivel!!! :D
VálaszTörlésNagyon király :D Kövit! :3
VálaszTörlés