3 - Coaching

Gyorsan eltelt a hét. Meg a hétvége. Kezdődött egy újabb hét. Megint hatkor keltem, és ismét korán odaértem Ashley-hez. Ittunk egy kávét, beszélgettünk a suliudvaron, majd elmentünk órára. Viszont kicsit megcsúsztunk mégis, mert nem hallottuk a csengőt, így óra kezdés után negyedórával estünk be a terembe. Bár lehet Ashley esetében húsz perc is mivel nem lehet olyan gyorsan futni a tíz centis magassarkújában.

- Pont magáról volt szó ms. Miller. - mondta a tanár miközben helyet foglaltam Myron mellett akivel múlthét kedd óta nem is találkoztam.

- Rólam? - vontam fel a szemöldököm.

- Igen. Tudja, maga a legjobb tanítványom. És hát Myron... Szóval megnéztem az eddigi jegyeit, és most sem remekel. Ha így folytatja megbukik. Véleményem szerint jót tenne az átlagának ha segítene neki felzárkózni. - mondta mr. Jones az unottan bámuló Myron-t kémlelve.

- Szóval korrepetáljam? - néztem furcsállva a tanárra.

- Ezt mondtam nem?

- De persze - pillantottam le zavaromban a padra, ahol Myron keze lógott.

- Semmi szükség erre tanár úr. Fel tudok egyedül is zárkózni - tolta fel magát kezeivel a padtól. Már-már az ajtó közelében járt mikor mr. Jones visszaintette a helyere.

- Én nem így látom. Nincs semmi kifogás, heti kétszer ms. Miller korrepetálja magát! Ms. Miller - nézett rám a tanár kedvesen - ha nem jelenne meg a fiatalember jelentse nekem feltétlenül és akkor szabunk rá egy kis pluszórát az iskolabán vagy felőlem segíthet a takarítóknak is. Amelyik jobban tetszik neki - cikázott át gúnyos tekintete Myron-ra.

- Így lesz - mondtam halkan, hogy megnyugtassam mr. Jones-t. Ha Ashley ezt megtudja tuti hogy féltékenységi rohamot kap, hogy az jó képű új srác nálam fog lógni a suli után. Részben ma is. Remek, más sem hiányzott, mint az, hogy korrepetáljak valakit a zsúfolt délutánjaimon. Na jó, annyira nem is zsúfolt. Rám fér egy kis változatosság egy valóban szexi fiú társaságában.

Myron délután ötre érkezett a házunkhoz, szerencsére ketten voltunk otthon mivel anya valami konferencián volt, az apukám pedig már nem él... Mikor csengetett gyorsan az ajtóhoz futottam és kinyitottam neki azt.

- Szia - mosolyogtam rá. Ő nem köszönt – ami mellesleg kicsi fajt és idegessé tett – csak bebattyogott unottan a házba – invitálás nélkül, úriember... – hatan a táskájával melynek csak egy pántja lógott a vállán. Mert kell ennyire lazának lennie? Jó ég...

- Kérsz valamit? - mentem utána.

- Nem, kösz - mondta majd helyet foglalt a fotelben. - Szép ház - nézett körbe.

- De hiszen még csak a nappalit láttad - vigyorogtam.

- Nem érdekes. Tetszik az elosztás és a bútorok sem tűnnek ócska cuccoknak.

- Kezdhetnénk tanulni? - néztem a faliórára ami már a hetes percet is elhagyta. Myron elővette a könyvet és a füzetét, és először megnéztem, hogy jegyzetel-e. Felesleges volt, a füzetében csak firkák voltak de mindegyik egyforma volt. Egy virágot ábrázoltak.

- Ezek mik? - böktem rá az egyik virágra.

- Semmi - szinte kitépte a kezemből a füzetet, majd elmélyítette a táskájában. Azután elkezdtem kérdezősködni, az emberi testről, a baktériumokról, és a planktonokról. De semmit nem tudott. Nehéz lesz segíteni, hogy a kettese meglegyen, mikor évek tananyaga hiányzik a fejecskéjéből.

- Ugye tudod, hogy attól mert helyes vagy nem fogsz átmenni bioszbol? - húztam fel a szemöldököm.

- Ne mondd, hogy neked nem jövök be - húzta féloldalas mosolyra a szájat. Én csak zavaromban a fejemmel tudtam jelezni, hogy "nem" de kissé lefagytam attól a kilátástól amit nyújtott nekem. És Ő ki is elvezte. Rám meresztette barna szemeit, majd a szám és a szemem közt kezdett cikázni a tekintete. Közelebb húzott magához, és egyenesen beleröhögött az arcomba.

- Azt hitted, mi? - nevetett.

- Egyáltalán nem vagy vicces! És amúgy is vége a korrepetálásnak! - nyomtam kezébe a táskáját és kinyitottam neki az ajtót.

- Vigyázz magadra, Lucy - vigyorgott, és végig húzta az állam vonalán a kezét, majd rácsuktam az ajtót. Ez a gyerek egy igazi szemétláda! Nem volt szép tőle ez. De majd megleckéztetem. Szerencsére holnap is van biologia, és valószínűleg elvezni fogja majd amit lát... Elkészítettem a vacsorámat ami egy saláta volt, és leültem a TV elé. „Exclusive! Egy hullat találtak Glendale-ben, a St. Johnes kórház parkolójában. Az aldózát egy ott dolgozó ápolónő volt, 20 év körüli. Beazonosíthatatlan sérülést találtak rajta, valószínűleg egy medve támadta meg!” Nem is tudtam, hogy vannak a környéken medvék... Talán ezért akart Myron hazaküldeni. Nagyon nagy szerencsém volt akkor eddig...